Előnézet - Prof. Dr. Sallai János tanulmánya dr. Szrubián Dezső életútjáról
Bevezető
Az Országos Kriminalisztikai és Detektív Egyesület számára kiemelt jelentőségű mindazon szakmai elődök munkásságának bemutatása, akik a magyar kriminalisztika fejlődéséhez maradandó módon járultak hozzá. Közéjük tartozik dr. Szrubián Dezső, az újpesti születésű detektívfőnök, aki a két világháború közötti időszakban a rendőrtudomány, a nyomozói gyakorlat és a kriminalisztikai gondolkodás meghatározó alakja volt.
Prof. Dr. Sallai János, az OKDE elnöke az Újpesti Helytörténeti Értesítő 2026/3. számában megjelent tanulmányában részletesen bemutatja Szrubián Dezső szakmai pályáját, tudományos tevékenységét, társadalmi szerepvállalását és sokoldalú kulturális érdeklődését. A cikk betekintést nyújt abba a korszakba, amelyben a magyar államrendőrség szervezeti és szakmai megújulása zajlott, és amelyben Szrubián Dezső munkája különös jelentőséggel bírt.
Az alábbiakban a tanulmány teljes szövegét közöljük változtatás nélkül, a szerző és a kiadvány megjelölésével.
Dr. Szrubián Dezső – Egy újpesti rendőrtudós
Szerző: Prof. Dr. Sallai János
A magyar rendőrség és rendészet történetében meghatározó esemény volt az 1920-ban bekövetkezett vidéki rendőrségek államosítása, központosítása és az azt követő rendőrtisztviselői szaktanfolyam 1922-ben történt beindítása. Újpest, mint a főváros egyik elővárosa – néhány hasonló településsel együtt – közrendészet szempontjából már a 19. század végétől a fővárosi rendőrséghez tartozott. Ennek legszimbolikusabb jele volt, hogy az újpesti rendőrkapitányság a fővárosi rendőrség alá tartozott.
A rendőrség államosításának időszakában nagyon sok tehetséges rendőrtudós szolgált az állami rendőrségnél, akik tudásukkal megalapozták a Magyar Királyi Államrendőrség szolgálati életét és sokat tettek a rendőrtudományért, mai nevén a rendészettudományért. Dr. Dorning Henrik, a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Szervezet (angolul: International Criminal Police Organization – Interpol) későbbi alelnökének javaslata és szervező tudása révén létrejött a rendőrtisztképzés. Laky Imre és Rédey Miklós rendőrtudósok szerkesztésében napvilágot látott két rendőrségi lexikon és több tankönyv. Ebbe a kitűnő gárdába illeszkedik Szrubián Dezső, aki a szakmai, nyomozói, valamint rendőrvezetői munkája mellett folyamatosan publikált és szót emelt a rendőrtudományért, azok művelőiért. Emellett kardvívásban, az irodalomban és a festőművészetben is jeleskedett, valamint a korszak kiemelkedő ásványgyűjtőjeként is érdemeket szerzett.
Szrubián Dezső 1888. július 11-én Újpesten született. Édesapja Szrubián József hivatalnok, édesanyja Riedler Hermina volt. Szrubián Dezső középiskolai tanulmányait Budapesten, a II. Kerületi Királyi Egyetemi Katolikus Főgimnáziumban végezte, majd 1910-ben Budapesti Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát. A diploma megszerzését követően 1912-től a fővárosi rendőrségnél helyezkedett el, ahol 1917-ben segédfogalmazóvá, 1923-ban kapitánnyá, 1924-ben tanácsossá, 1939-től főtanácsossá nevezték ki. 1939-től a sérülési főcsoport vezetője, 1940-től a fővárosi rendőrség detektívfőnöke lett. Detektívfőnöki kinevezését a Magánnyomozók Egyesülete vezetői is támogatták, egyben együttműködésüket is felajánlották.
Szrubián első sikeres bűnügyi nyomozói munkájáról 1919-ben tudósított a sajtó, amikor is a gróf Tisza István miniszterelnök meggyilkosságával gyanúsított Lengyel Lászlót és társait átadták a budapesti rendőrfőkapitányságnak, ahol elsőként Szrubián Dezső rendőrkapitány hallgatta ki őket. Később már főtanácsos, amikor 1926-ban egy tanú jelentkezése kapcsán még egyszer bekapcsolódott az ügy nyomozásába.
1923-ban igen jelentős szerepe volt az országos vasutassztrájk leszerelésében, majd azt követően számos országos jelentőségű nagy bűnügy felderítése is az ő nevéhez fűződik.
1924-ben rendőrkapitányként a vezetésével hallgatták ki (zárt ajtók mögött) Héjjas Ivánt, hogy tisztázza szerepét az Ébredő Magyarok Egyesületével kapcsolatban, az Alföldi Brigád nevű szélsőjobboldali terrorszervezet ügyében, és a csongrádi bombamerénylet kérdésében.
Dr. Szrubián Dezső a rendőrségi munkája mellett a rendőrtudományok, valamint a művészet és a sport iránt is élénk érdeklődést tanúsított. Szívesen vette kezébe az ecsetet, a tollat, valamint a kardot is. Ennek egyik látványos jele volt, hogy az 1937-es III. Országos Rendőri Képzőművészeti és Fotó kiállításon három élénkszínű pasztell tájképpel jelentkezett, és munkáiért elnyerte a II. díjat. Emellett novellákat írt és ásványokat gyűjtött. A két világháború közötti időszakban az ország egyik legjelentősebb mineralógiai gyűjteményével rendelkezett.
Dr. Szrubián Dezső szakmai tudományos munkáját nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is elismerték. Ennek jó példája, hogy a legnagyobb olasz büntetőjogi és kriminalisztikai szaklap, a La Giustizia Penale rendkívül pozitívan említette a Magyar Jogi Szemle 1940. évi februári számában "Az előkészületi cselekmény és a szövetség büntethetősége" címmel megjelent cikkét. Ugyanabban az évben III. Viktor Emánuel olasz király a magyar tudóst az olasz Koronarend tiszti keresztjével tüntette ki.
A társadalmi életben is jelentős szerepet betöltő detektívfőnököt 1940-ben a Nemzeti Kulturális Egyesület társelnökévé választották.
A rendőrtudományok iránti elkötelezettségét jelezte a detektívgyakornokok számára általa kiírt tudományos pályázat, amelyet az 1943-ban megjelent Rendőrtudományi tanulmányok című szakkönyve követett. Hazai elismertségét igazolja, hogy a korszak egyik legismertebb egyetemén, a Pázmány Péter Tudományegyetemen dr. Angyal Pál meghívására a büntetőjogi szemináriumon előadást tartott. Témája a rendőrség szervezete és a rendőri nyomozás volt. Az előadás hallgatói megtudhatták, hogy a legideálisabb rendőrtiszt "legyen kiváló kardforgató és jogi doktor. Legyen lovagias gondolkozású, érintetlen becsületű. Merjen szembenézni a veszedelemmel, merjen szembeszállni a nép és az udvaroncok rendellenkedéseivel." Később, 1943-ban Nagybányán tartott előadásán a bűnügyi munkájának legfőbb gondolataként a következőket mondta: "A sikeres nyomozáshoz sok ötletesség kell!" Az előadást követően az újságírók kérdésére a bűnügyi munkáról a következőképpen vallott: "A bűn világa csak a közönségnek érdekes és izgató. Nekünk, akik alaposan ismerjük, inkább elszomorító és a vele való foglalkozás következtében kifinomodott érzékeink sokszor súlyos teherként nyomják vállainkat."
A sokoldalú detektívfőnök lelkiismeretes tudományos és szakmai munkája mellett folyamatosan hódolt szépirodalmi szenvedélyének is. Ennek eredményeként jelentek meg a következő művei: Az akácok árnyékában, A csalódások könyve, és a Ketten voltak.
Dr. Szrubián Dezső természetesen fontosnak tartotta a detektív utánpótlás képzését is, ezért a tanfolyamok megnyitóin a jövő nyomozóit lelkes munkára buzdította.
A második világháború után hazánk szovjet befolyás alá került, amely a két világháború között szolgálatot teljesítő rendőrtisztviselő állomány számára nagyon sok esetben elbocsátást jelentett.
A korabeli tudósításokból megtudhatjuk, hogy dr. Szrubián Dezső a német megszállás második napján elhagyta a hivatalát, nem volt hajlandó együttműködni a német ellenőrzés alá került rendőrséggel. Mégis a háború után "B" listázták, elbocsátották és kitelepítették. Híres kőzetgyűjteményét a Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kőzettára vásárolta meg. Dr. Szrubián Dezsőt, a nemzetközi hírű detektívfőnököt 1947-ben reaktiválták és rendőr vezérőrnagyi rendfokozatban, tényleges szolgálatba visszahelyezték. Nyugdíjas éveiről nem áll rendelkezésre forrás. Magyarország egyik legelismertebb kriminalisztikai szakembere 1950-ben hunyt el.
Forrásmegjelölés
Újpesti
Helytörténeti Értesítő, 2026. szeptember, XXXIII. évfolyam 3. szám
Szerző: Prof. Dr. Sallai János
A tanulmány eredeti, PDF-formátumú változata az alábbi hivatkozásra kattintva érhető el: