Magyar Kriminalisták Arcképcsarnoka

Dr. habil. Mátyás Szabolcs Ph.D. egyetemi docens

MAGYAR KRIMINALISTÁK ARCKÉPCSARNOKA I.

"Az ifjúságnak írok, mert mély meggyőződésem, hogy írni az ifjúságnak érdemes. Hiszen az új nemzedék mindent ismerni akar, szellemi hódítása az egész világra kiterjed és térben-időben határtalan."

(Dáné Tibor erdélyi kriminalista, író)

Előszó

A 2024-ben megjelent Mérföldkövek a magyar kriminalisztika történetéből című könyvem írásakor már megfogalmazódott bennem az, hogy a könyvben szereplő közel kettőszáz egykori detektívről, szakíróról, egyetemi oktatóról és egyéb személyről szükséges lenne nagyobb terjedelemben is megemlékezni. Sajnos a többségük méltatlanul elfeledett, holott életművük alapján joggal megérdemelnék az utókor tiszteletét.

Jelen könyv ennek a kötelességnek próbál a maga szerény módján eleget tenni, egy-egy embert két oldal terjedelemben mutat be. A rövidség, a látszólagos távirati stílus ellenére is úgy érzem, hogy a kiadvány hiánypótló és valamelyest enyhít a honi kriminalisztika-történet eme hiátusán.

A könyv címe után látható a római egyes szám, természetesen nem véletlenül. A szerző szándékában áll, hogy a közeljövőben megjelentesse a következő kötetet is, amely szintén ötven kriminalistát mutat majd be. A könyv megírásakor több cél is vezérelt. Emléket kívántam állítani a magyar kriminalisztika nagyjainak, a leendő rendvédelmi tisztek számára pedig olyan példaképeket felmutatni, akiknek az életpályája ösztönöz és motivál. Szerettem volna, hogy a kriminalisztika-történet iránt érdeklődők egy olyan "tudományos iránytűt" kapjanak, amely megmutatja számukra azt, hogy kik voltak az elmúlt másfél száz esztendő kimagasló életművű kriminalistái. A céljaim között szerepelt továbbá az, hogy a rendészeti felsőoktatásban tanuló hallgatók részére egy olyan oktatási segédanyag készüljön, amely jól kiegészíti a tananyagot és segítséget nyújt a kriminalisztika jobb megértéséhez.

A válogatás szubjektív, így bizonyára lesznek olyanok, akik számára egyes nevek hiányoznak. A lista azonban csak a második kötettel válik – megközelítőleg – teljessé.

Arányi Lajos A kórbonctan elemei (1864) című úttörő jellegű munkájának előszavában arra kérte az olvasót, hogy hozzon "ítéletet" a könyvével kapcsolatban, "bármi keserű legyen is az". "Búcsukép arra kérem fel a szíves olvasót, hogy ítéletet csak akkor hozzon eme (…) kátéról, ha azt átolvasandotta, hálával veendem ítéletét bármi keserű legyen is az, mert jól tudom, hogy a keserű szerek többnyire erősítők is, ezek pedig jóformán mindnyájunkra ránk férnek, mert a legigazabb is botlik hétszer napjában." (Arányi 1864, 15.) Jelen sorok szerzője is szívesen fogad bármilyen jószándékú és építőjellegű észrevételt.

Ezúton is köszönöm a segítségét lektoraimnak és az alábbi személyeknek, akik valamilyen formában segítettek a könyv írásában: prof. dr. Finszter Géza ny. r. ezredes, prof. dr. Irk Ferenc, prof. dr. Sallai János ny. r. ezredes, dr. Vári Vince Ph.D. r. alezredes, egyetemi docens (Nemzeti Közszolgálati Egyetem), dr. habil. Patkós Csaba Ph.D. (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem), prof. dr. Fenyvesi Csaba, prof. dr. Korinek László (Pécsi Tudományegyetem), dr. Kovács Gyula ny. r. alezredes, dr. Szomor Sándor ny. r. ezredes (Károli Gáspár Református Egyetem), dr. Androvicz Gábor Ph.D. (Rendőrmúzeum), dr. Petrétei Dávid (NSZKK), Jónás Irén (OKRI), dr. Vallesek Magdolna Ph.D. (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem), prof. dr. Lévay Miklós (ELTE), Völgyesi Zoltán (Magyar Nemzeti Levéltár), András Hunor Lehel r. százados (Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Rendőr-főkapitányság), dr. Sipos Dávid (Kolozsvár, Házsongárd Alapítvány), dr. Katona Gézáné, Kertész Anikó, Matakovics György, Nagy Viviána, Weszelitsné dr. Lakos Katalin (Budapest), Farkas Margit, Márkus Kinga (Hosszúpereszteg), Kovács László Csaba (Miskolc), Szakali Antalné (Szigetszentmiklós), Nagy István (Sümeg), Tóth Vilmos (Győr), Szeberin Richárd (Eger), Kondor Vilmos; s legvégül édesanyámnak és Levente fiamnak köszönöm a segítségét, akik a levéltári kutatások során segítették a munkámat.

Debrecen, 2025. február 22.

a szerző