Az első hősi halált halt detektív, Kalmár József

2025.10.17

Dr. habil. Mátyás Szabolcs Ph.D. r. alezredes, egyetemi docens

Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar

mszabolcs1975@gmail.com

Absztrakt

A tanulmány Kalmár József detektív emlékét idézi fel, aki 1915. február 4-én, szolgálatteljesítés közben vesztette életét, így ő lett a magyar kriminalisztika első hősi halált halt detektívje. A szerző célja, hogy méltó emléket állítson ennek a mára szinte teljesen elfeledett rendőrhősnek, valamint bemutassa rövid, de példamutató életútját. A cikk több korabeli sajtóbeszámolót, családi visszaemlékezést és történeti dokumentumot is feldolgoz, rekonstruálva Kalmár József életének főbb mozzanatait. Bepillantást ad a kutatás továbbá a Kalmár család korábbi és későbbi életébe, és abba, hogy miként őrződött meg Babót település lakóinak, illetve a családtagoknak a kollektív emlékezetében a hősi halált halt detektív emléke.

Kulcsszavak: Kalmár József, kriminalisztika, kriminalisztika-történet, rendészet-történet, detektív, mártír

1. Bevezetés

"Esküszöm, hogy hazám alkotmányos és törvényes rendjét, nemzetünk biztonságát, ha kell, életem kockáztatásával is hűségesen megvédem." – szól a rendőrök esküje. Amikor felszerel valaki a rendőrség kötelékébe, és a hivatásos állomány tagja lesz, akkor talán bele sem gondol abba, hogy miről is szól az eskü szövege. Fiatal hölgyek és urak egyszerre, büszkén és hangosan ismétlik meg az előolvasó által mondott fennkölt szöveget. Talán az eskün jelen lévő büszke szülők és nagyszülők azok, akiknek "megbicsaklik" a füle azon, hogy "életem kockáztatásával". Az ő gyermeküknek és unokájuknak, akár az életét is adnia kell a hazáért és Justitiáért. A magasztos eskütételen azonban gyorsan tovaszáll a bús gondolat. Talán így volt ez Kalmár József esetében is, aki 1915-ben a közrendért és a hazáért az életét adta. Azért, mert az esküje kötötte, ízig-vérig detektív volt, aki nem szakmaként, hanem hivatásként tekintett a munkájára. Hagyhatta volna elfutni Wallenstein Ödönt, vagy ő is továbbállhatott volna, de nem tette, mert egy bűnözőt nem lehet elengedni. Ezt igazából csak az érti meg, aki maga is volt nyomozó. Amikor egy vérbeli zsaru meghallja a forgalmazásban a "küldést" vagy felismer az utcán egy körözött bűnözőt, akkor nem jut eszébe az eskü szövege, s talán az sem fordul meg a fejében, hogy őt aznap is hazavárják a szerettei.

Jelen tanulmányban nincsenek kutatási kérdések és hipotézisek, "csupán" a magyar detektívek első hősi halottjának, Kalmár Józsefnek kíván emléket állítani. A szerző pedig bízik abban, hogy ha az utcán és az irodában szolgálatot teljesítő rendőrök elolvassák Kalmár József rövid élettörténetét, akkor egy pillanatra elgondolkoznak majd az intézkedések megkezdése előtt, hogy az életük a legfontosabb. Minket, rendőröket, várnak haza, belőlünk csak egy van, bűnözőből viszont sok!

Kalmár József közvetlen hozzátartozóinak a kérésének eleget téve (az anonimitás érdekében), a források megjelölésénél nem konkrét név, hanem az "Adatszolgáltó" megnevezés szerepel a tanulmányban.

Ezúton köszönöm a segítségét minden babóti lakosnak, aki segíteni próbált a kutatás során. A cikk megírásában Kalmár József három rokonának (Adatközlő 1, 2, 3) és Pintér Tamásnak a segítségét külön köszönöm.

2. Kalmár József felmenői

A Kalmár család történetével kapcsolatban a családi kollektív emlékezet és a Familysearch adatbázisa alapján lehet összeállítani néhány generációra visszamenőleg a család genealógiáját.

A Kalmár család első ismert tagja Kalmár János *1 (1804-1830), aki Horváth-Szabó Rozáliával *2 (1808-?) kötött házasságot (dédszülei voltak Kalmár Józsefnek). A kettejük házasságából született Kalmár János (1828. 11. 03.–1909), aki Horvát Teréziát (1832. 10. 06. –?) vette feleségül (az esküvő időpontja: 1850. 08. 13.) (nagyszülei voltak Kalmár Józsefnek). Az ő gyermekük lett Kalmár Sándor (1855. 04. 15.–?), aki Kalmár József édesapja volt. A másik dédszülői ág a következő családtagokból áll: Horváth Ágoston (?–?) (Harváth Ágostonnak írják) és Király Terézia (?–?) gyermeke volt Horvát Terézia *3 (1832. 10. 06.–?) (Kalmár János felesége) (URL1), akiknek a gyermeke Kalmár Sándor (a hősi halott édesapja).

A Balka ág (néhány helyen "Barka"-nak írják) esetében egy generációval "rövidebb" a családfa. Balka János (?-?) Fütsek Verát (?–?) vette el feleségül, akinek frigyéből született meg Kalmár József édesanyja, Balka Éva (1862. 12. 26. –?) (URL1, Adatközlő 3). Kalmár Sándor és Balka Éva (Kalmár József szülei) 1881. 07. 07-én kötöttek házasságot.

A családi legendárium úgy tartja, hogy Kalmár József nagyapja (Kalmár János) egy éjszaka alatt elmulatta a család vagyonának nagy részét, így anyagilag nehéz helyzetbe került a család, ezért Kalmár József szülei (Kalmár Sándor és Balka Éva) a jobb megélhetés reményében, a Babóttól nem messze lévő Nagymartonba mentek dolgozni. Az őrvidéki munka mellett, azonban bizonyos időközönként továbbra is hazajártak Babótra a földjüket művelni (Adatközlő 2). A család egy Zimmermann nevezetű osztrák család szolgálatába szegődött. Kalmárék legidősebb fia (József) és Zimmermannék lánya (Terézia) egymásba szerettek, a fiatalok pedig hamarosan egybekeltek (Adatközlő 2, 3) (1. ábra).

*1 A Familysearch-ben lévő megnevezése: Kalmár-Horváth Joennes
*2 A Familysearch-ben lévő megnevezése: Szabó Rosalia
*3 A Familysearch-ben lévő megnevezése: Király Therezia

2. ábra: Kalmár József (középen) és a szülei, illetve legkisebb testvére, András (Adatközlő 3 archívuma)

3. Kalmár József életének főbb mérföldkövei

A korabeli folyóiratokból Kalmár József életéről gyakorlatilag semmit sem lehet megtudni, csupán az élete utolsó néhány órájának krónikája vált ismertté, amikor 1915. február 4-én Budapesten hősi halált halt. *4 A halála után néhány évvel egy emlékművet állítottak fel a tiszteletére a babóti temetőben, azonban ezt követően semmilyen tényadat nem jelent meg vele kapcsolatban a korabeli írott médiában (2. ábra).

2. ábra: Kalmár József [Tolnai Világlapja, 15(8): 4.]

Egy lehetőség maradt csupán a szerző számára, Babót lakóinak a kollektív emlékezetében bízva, felkutatni a településen azokat a személyeket, akik rendelkeznek vele kapcsolatban valamiféle információval.

A falu szülötte kapcsán, a szerző felhívásra megmozdult Babót, az alig ezer fős Győr-Moson-Sopron vármegyei település. Számtalan levél és telefonhívás érkezett a szerzőhöz, amely mind egyre közelebb vitte a több éve folyó kutatást ahhoz, hogy megkerüljön Kalmár József sírja, életének fehér foltjai pedig ismertté váljanak.

Édesapja, Kalmár Sándor (1855-?), édesanyja, Balka Éva (1862-?) volt. Kalmár József szüleinek elsőszülött gyermekeként 1888. március 6-án látott napvilágot Sopronban *5. Őt a későbbiekben még két lány és három fiútestvér követte (Adatközlő 2, Kalmár József gyászjelentése).

Innentől kezdve erősen hézagos Kalmár József életrajza, olykor hosszú évek hiányoznak. A római katolikus vallású Kalmár József Nagymartonban kötött házasságot 1911. november 21-én Zimmermann Teréziával (1888-?). Az anyakönyvi bejegyzés alapján, ekkor Kalmár már rendőr volt ("m. kir. állami rendőr") és a Budapest, I. kerület, Szirtes út 28. szám alatt lakott (az ingatlant már lebontották) (URL2). A házasságából egy leánygyermek született.

A csendes kis Sopron közeli faluból, a fővárosba költözött az asztalos mesterséget tanult Kalmár József és felesége (Terézia), illetve József testvére, Anna és a férje (Horváth Gyula) (Adatközlő 3). Kalmár József és a sógora is rendőrnek álltak a székesfővárosban. Elsőként Horváthék költöztek a fővárosba, majd nemsokkal követte őket Kalmár és neje (Adatközlő 2). József detektív lett, míg Horváth Gyula lovasrendőr. Mindketten Kispesten laktak, egymástól nem messze (Adatközlő 3).

Ezt követően ismét hiányos a családi emlékezet, írott forrás pedig egyáltalán nem lelhető fel. Kalmár József közrendőri sorból lett detektív, és a tolvajokkal foglalkozó detektívcsoport tagja lett. A végzetes napról a 3.1. fejezet tesz részletesen említést.

*4 A korabeli folyóiratok számos hibás életrajzi adatot közöltek.
*5 A születési anyakönyv nem áll rendelkezésre, a Familysearch adatbázis alapján van megadva Sopron születési helyként.

3.1. A tragikus február 4-e

Életének utolsó napjával kapcsolatban a családnak gyakorlatilag annyi információja van, amennyit a korabeli újságok megírtak. A családi kollektív emlékezet szerint Kalmár észrevette a körözött Wallenstein Ödönt, akit figyelni kezdett, majd felszállt a villamosra. A villamoson kezdődött a dulakodás, majd itt dördült el a halálos lövés. Az egyik családtag elmondása szerint Kalmár a villamos padlójára esett, és a szétnyíló kabátjából kieső igazolványa alapján vették csak észre a jelenlévők, hogy Kalmár József detektív (Adatközlő 3). A családtag által ismert történetet nem támaszták alá a korabeli folyóiratokban megjelent tényállások. Ebben villamos nem szerepel.

Az utolsó napon viszont történt egy meglepő momentum. A sógora, Horváth Gyula, a gyilkosság előtt nemsokkal adta le a szolgálatot, és igyekezett a kispesti lakása felé. Az útja a gyilkosság helyszínének környékére vitte. Egyszer csak nagy sokadalomra lett figyelmes, de fáradt volt, ezért nem akart odamenni, s megnézni azt, hogy mi történt. Végül mégis a nagy tömeg felé vette az útját, s ekkor látta meg, hogy a földön fekvő férfi a sógora, Kalmár József (Adatközlő 3).

Az utolsó napról a korabeli források így tudósítottak. "Élet-halálharc az utcán. (Kalmár detektív tragédiája.) A "Hircsarnok" jelenti: Csütörtökön délután 2 órakor az Erzsébet-körúton ment Wallenstein Ödön pincér, jelenleg közkatona, kedvesével, Györtös Róza rendőri fölügyelet alatt álló leánnyal. A leány az utóbbi időben szabadulni akart Wallensteintől és a katona és a leány között verekedés támadt, amelynek folyamán Wallenstein elővette zsebkését és azzal rátámadt a leányra. Akkor termett ott az arra járó Kalmár József detektív, aki Wallensteint fölszólította, hogy nyomban tegye el a kést. A leány közben beugrott a Genua kávéházba. Wallenstein azonban a bajonettjét is kihúzta és azzal rohant a hátráló detektívnek.

— Ödön, tedd vissza a bajonettet — kiáltotta a detektív —, mert lövök. Azzal elővette a revolverét. — Lőjj, de előbb leszúrlak — fenyegetödzött Wallenstein és hevesebben támadt a detektivre. A detektív erre szorongatottságában elsütötte a revolverét. A golyó Wallensteint a lágyékán találta, aki hátra esett. Ebben a. pillanatban két arra járó katona és egy civil lefogták a detektív karját. Wallenstein föltápászkodott és bajonettjével ujra nekiment a detektivnek, akinek még volt annyi ideje, hogy újra rálőjjön. A golyó most mellbe találta Wallensteint és az összeesett. A közönség nem ismerhette az előzményeket, csak annyit látott, hogy egy katona összerogy és dühében a lövöldöző civil ellen fordult, akit körülvettek, bottal vertek és dulakodtak vele. A detektív kezében szorongatta a revolverét és azt mindenáron el akarták venni. Valaki a detektív melle felé csavarta a revolver csövét és ekkor három lövés dördült el. Az egyik a detektívet sziven érte, ugy hogy kórházba való szállittatása alatt meghalt. Wallensteint a honvédhelyörségi kórházba vitték. A rendőrség többeket elfogott és most folynak a kihallgatások. Wallenstein Ödön február elsején vonult be, de már megszökött, ugy hogy már katonaszökevényként keresték. Egyébiránt több lopási ügyben, mint gyanúsított ellen, nyomozást folytatott a rendőrség." [Népszava, 43(68): 7.]

"Kalmár Józsefet, a hivatása teljesítése közben tragikus halált halt, szerencsétlen detektívet a boncolás megejtése után az Uj Szent János-kórház halottasházában helyezték ravatalra. Koporsója köré egész virágerdöt varázsolt a rendőrség kegyelete. A temetés kedden délután ment végbe a kórház kápolnájából. A rendörtisztviselök dr Boda Dezső főkapitány, a detektívek Nagy Károly detektivfönök, a felügyelői kar pedig Lickl Géza főparancsnok vezetésével igen nagy számban vonult ki. A koporsó előtt díszbeöltözött rendőrök állottak diszörséget. A beszentelést Menzel Farkas kórházi lelkész végezte. Beszentelés után a koporsót négylovas díszkocsira tették és a kelenföldi állomásra vitték. A halottaskocsit egy szakasz diszbeöltözött lovasrendör és nagy kocsisor követte a családdal és a rokonsággal a pályaudvarig, ahonnét a sopronmegyei Babótra szállították és ott a családi sírboltban helyezik örök nyugalomra." [Pesti Hírlap, 37(41): 13.]

4. Kalmár József leszármazottjai

Az 1915-ös családi tragédiát követően az özvegy és a lánya Budapestről visszaköltöztek Nagymartonba, a szülői házhoz (Adatközlő 2). Az özvegy nem ment többet férjhez, hanem a Zimmerman nagyszülőkkel együtt nevelte fel a gyereket. A család egyidő után Németországba, Ehningenbe (Stuttgart) költözött. Ott halt meg Kalmár József lánya (Theresa Lang) is. Theresa (Terézia) elkezdett magyarul tanulni, hogy tudjon a rokonaival beszélni. Ebben egy Soroksárról származó, az NSZK-ban élő hölgy segítette. A 60-as évektől kezdve rendszeresen haza is látogatott, mely alkalmakkor valamelyik rokonánál lakott egy-két héten keresztül, s felkereste édesapja testvéreit. Az unokája, Lang Kristina és az ő gyermekei (Kalmár József dédunokái) (Kristina és Claudia) már nem beszélnek magyarul (Adatközlő 3). A család egyes tagjai egy darabig tartották Therezával a kapcsolat, azonban az évtizedek múltán a találkozások ritkultak majd megszűntek (Adatközlő 1, 3) (2. ábra).

2. ábra: Kalmár József leszármazottjai

5. Kalmár József emlékezete

A hős rendőrökről minden korban megemlékeznek, emléküket ápolják. 1945 után viszont a múlt rendszer hőseit a kommunista diktatúra próbálta kitörölni a kollektív emlékezetből, az emlékműveket felszámolták, a nevüket pedig nem lehetett kiejteni sem, mivel az egyet jelentett a fennálló rendszer bírálatával. Így volt ez Kalmár József esetében is.

Az első három hősi halált halt detektív emlékének ápolására (Kalmár József, Barkóczy Mihály*6 , Varga István*7 ) 1930-ban emlékműveket avattak. Barkóczy Mihály és Varga István emlékére a Fiumei úti sírkertben állítottak emlékművet (1930. november 7.). (A későbbiekben Barkóczy Mihályt a Pestszenterzsébeti temetőbe, Varga Istvánt pedig a Farkasréti temetőbe exhumálták.) Jelenleg az emlékmű már nem áll. Mivel Kalmár Józsefet Babóton helyezték végső nyugalomra, így 1930. november 9-én (két nappal a fővárosi avatás után), a Sopron vármegyei településen is emlékművet avatott a Detektívek Országos Nyugdíjpótló és Segélyező Egyesülete. A márvány emléktáblán a következő szöveg olvasható: "Itt alussza örök álmát Kalmár József detektív, kinek hivatása teljesítése közben Budapesten, 1915. II. 4-én gyilkos kéztől kioltott életének emlékét kartársi szeretettel őrzi a Magyar Királyi Államrendőrségi Detektívek Országos Nyugdíjpótló és Segélyező Egyesülete." (Sz.n. 1930, 4.)

Az avatásra megtelt a babóti temető, nemcsak a helyiek, hanem a környező településekről is nagyszámban érkeztek érdeklődők. A családtagokon kívül ott volt a falu apraja-nagyja. Jelen volt a község bírója, Kovács Mihály, Ziegelhoff Gyula községi jegyző, a helyi leventecsapat (Szalay Ferenc parancsnoksága alatt) és számos meghívott előkelőség, így például Ghéczy Ödön járási főszolgabíró, Fülöp József detektívfelügyelő, dr. Palásthy Kálmán és dr. Lakatos István szolgabírák, Zakariás Antal rendőrfőtanácsos (a szombathelyi kerületi főkapitányság képviseletében) és a szombathelyi és soproni detektívtestületek népes küldöttsége (Fritz József detektívfelügyelő vezetésével). A síremléket Kiss Zoltán detektívfelügyelő avatta fel.

A detektívfelügyelő a beszédében a következőket mondta: "A detektív azt tette, hogy a szent ügy érdekében inkább örökre megvált hitvesétől és gyermekeitől s odaadta legdrágább kincsét: az életét! – S most, Kalmár József, porladó csontjaidhoz szólítom túlvilági lelkedet, téged, aki olyan harcosa voltál a rendőrségnek, mint az a katona, ki harctéren hazájáért harcolva elesett. S amikor Egyesületünk e síremlékkel kigyujtotta megemlékezésének és szeretetének örökké égő fáklyáját, ide szólítom lelkedet, hogy érezzed szeretetünket, hogy síremlékednél búslakodó öreg édesanyád, gyermeked, kollégáid s tisztelőid bánatára enyhítő balzsamot adjál, hogy reményt, kitartást adj az e siralomvölgyben küzdő társaidnak . . . De nem csüggedünk, mert amikor a Te mártírhalálod glóriás fénye előttünk megjelenik, tagjainkban megacélozódik az akarat, az elhatározás: az igazság céljait szolgálni, a Te példádra, akár vérünk által is. És mert így akarunk nemzetünk újjáépítésének nagy munkájában résztvenni s mert így hisszük, így reméljük a már annyit szenvedett hazánk régi határának, a Nagy-Magyarországnak feltámadását! Úgy legyen!" (Sz.n. 1930, 4.).

A túlélők emlékezetében nem maradt nyomtalan a tragédia; a családtagok és a falu számos ma élő lakója is hallott a szomorú esetről, azonban napjainkra az emlékek folyamatosan halványodnak, az emlékképek emléktöredékké alakulnak át, egyre nehezebb rekonstruálni a történteket és Kalmár József életének főbb momentumait.

Kalmár József sírhelye eredetileg három személyes volt, melynek a középső részén nyugodott. A későbbiekben a család több tagja is ebbe a sírba került (Adatközlő 1). A sír új tulajdonosai az 1970-es évek végén lebontották a korábbi emlékművet (a fentiekben említett márványtáblát) és egy új sírfeliratot tettek a sírra, amelyen már nem szerepel Kalmár József neve (Adatközlő 3). A család kérésére, kegyeleti okokból, a szerző jelen tanulmányban nem adja meg a sír pontos helyét és a sírfeliratot sem.

*6 Barkóczy Mihály sírja Budapesten a Pestszenterzsébeti temetőben található (27/0/1/168-169) (a sír megváltási ideje 2036-ban jár le).
*7 Varga István sírja Budapesten a Farkasréti temetőben található (33/3/0/1/62) (a sír megváltási ideje 2025-ben jár le).
*8 Hibás, mivel egy gyermeke volt Kalmár Józsefnek.

4. Összegzés

A tanulmány Kalmár József detektív életútját és tragikus halálát dolgozza fel, aki 1915. február 4-én, szolgálatteljesítés közben hunyt el Budapesten. A szerző célja, hogy emléket állítson a magyar kriminalisztika első hősi halált halt detektívjének. A kutatás alapját korabeli sajtóhírek, családi visszaemlékezések és levéltári források képezik. A cikk részletesen ismerteti Kalmár családfáját, életrajzát, és halálának körülményeit. Tragikus halála egy Wallenstein Ödön nevű katonaszökevény elfogási kísérlete során következett be.

A cikk hozzájárul a magyar rendészet- és kriminalisztika-történet kevésbé ismert fejezeteinek a feltárásához.

Felhasznált irodalom

Kalmár József és Zimmermann Terézia házassági anyakönyvi bejegyzése
Kalmár József gyászjelentése
Szerző nélküli (1915): Cím nélküli. Tolnai Világlapja, 15(8): 4.
Szerző nélküli (1915): Élet-halál harc az utcán. Népszava, 43(68): 7.
Szerző nélküli (1915): Halálozás. Pesti Hírlap, 37(41): 13.
Szerző nélküli (1930): A detektívhős márványemléke. A Magyar Detektív, 5(23): 3-4.

Világhálós források
URL1: https://www.familysearch.org/hu/tree/pedigree/portrait/GKT5-4Q6
URL2: https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GTNL-5GL?view=index&action=view&cc=1452460&lang=hu
URL3: https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DR89-DCK?view=index&action=view&cc=1452460&lang=hu